Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR 25.

Olvassuk: Róma 5:1—11.

»Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, annak lelkét megmenti a haláltól és sok bűnt elfedez.« (Jakab 5:20.)

Egyike a legcsodálatosabb dolgoknak, hogy Isten rajtunk keresztül működik. Az Ő kegyelme által kap bűnbocsánatot a bűnös, de gyakran használ bennünket életmentő üzenete közvetítésére.

Ismerek egy öregasszonyt, aki éveken keresztül szobákat adott ki. Sokféle ember élt házában és került befolyása alá.

Olyan nagy tekintélye volt, hogy időnként a börtön vezetősége is felkérte, hogy büntetésüket letöltött egyéneket vegyen a házába és segítse őket visza a normális életbe. Mindig készségesen tett eleget az ilyen kéréseknek és számos ilyen személyt vezetett új útra.

Amikor másokat Isten szeretetének megértésére segítünk, tulajdonképpen Krisztus akarata szerint járunk el, aki szívesen fogadta a megtérő bűnöst. Amikor ilyen feladatunk van, legyünk alázatos szívűek, annak tudatában, hogy mi magunk is bűnösök vagyunk, akiken Isten kegyelmesen könyörült.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, hálát adunk Neked azért a kiváltságért, hogy bennünket eszközül használsz a Te királyságod ügyében. Alázatosan kérünk, hogy mutasd meg naponta az utat azokhoz, akik elveszettek, roskadoznak bűneik terhe alatt. A Jézus érdeméért. Ámen.

— Készen vagyunk-e továbbmondani Isten megbocsátó szeretetét? —

Penn Raymond, Ontario

58