Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, FEBRUÁR 26.

Olvassuk: Máté 8:5—13.

»Uram... csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.« (Máté 8:8.)

Mikor a római százados arra kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg a beteg szolgáját, Jézus felajánlotta, hogy elmegy a házhoz és meggyógyítja őt. Erre a százados ezt felelte: »Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj; henem csak szólj egy szót és meggyógyul az én szolgám.« (Máté 8:8.)

Micsoda alázat és hit volt e szavakban!

Bushnell Horace, egy kiváló igehirdető a maga idejében, egyik prédikációjában beszélt egy emberről, aki alatt önmagát értette. Elmondotta, hogyan jutott el a büszkeségtől az alázatig, kétkedéstől a hitig. Többek között ezeket mondotta: »Ez az ember imádkozott Istenhez, akit homály takart előle, mert homályt érzett a saját szívében. Megvallotta Isten előtt szívének sötétségét és arra kérte Istent, legyen segítségére abban, hogy életét újra kezdhesse ... Mindez eléggé homályos imádságnak tűnik. Azonban ez volt a legigazibb, a legjobb, ami ettől az embertől kitellett... és ez az ima, ez az önátadás annyira őszinte volt, hogy azonnal Isten válaszolt rá és szabadítást adott.« Bushell megalázta magát, imádkozott és a hit legyőzte benne a gyötrő kétségeket.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, megemlékezünk Jézus szavairól, aki ezt mondta: »Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt...« (János 15:5.) Jöjj segítségünkre, hogy Jézus Krisztus által gyümölcsöket teremhessünk. Az Ő nevéért kérünk. Ámen.

—Van-e Istenhez való viszonyomban alázat és hit?—

59