Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, FEBRUÁR 20. Olvassuk: Lukács 7:36—50. »És zúgolódtak a farizeusok és az írástudók, mond­ván: Ez bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik!« (Lukács 15:2.) Krisztus, könyörülettel fogadja a bűnbánót, és ha­talma van arra, hogy megbocsásson és újjáépítse a tönk­retett életeket. Ő ma is keresi a bűnben elveszett em­bert. Hűségesen tovább keres még ott is, ahol más már minden reményt feladott. Boldog örömmel üdvözli őket, és szíve könyörületes feléjük. Számára nincsen remény­telen eset, és mindenkit hívogat ma is. Van akiknél csak a pénz számít. Ránéznek a sze­gényre és ítéletük így hangzik: »Nem ér egy fillért se!« És varrnak beképzelt »vallásos« emberek. Meglátják a bűnöst és megvetik: »Reménytelen eset!« Azután van­nak fajilag beképzeltek, akik lenéznek mindenkit, akik­nek barna vagy fekete a bőre. Jézusnál mindenki egyformán drága, kedves és el­fogadott. Bölcs vagy oktalan, művelt vagy durva, gaz­dag vagy szegény — Ő mindnyájunkra szerető szívvel vár. Mindenféle és fajta emberek élnek körülöttünk. Sze­retettel bánunk mindegyikőjükkel? Valóban Jézusunk felelős követei vagyunk feléjük? IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük szeretetedet! Töltsél meg bennünket Jézus szeretetével, hogy Őhozzá vigyük elveszett, reménytelen és semmibevett ember­társainkat, hogy békességet és új életet nyerjenek Krisz­tusban. Szent nevében, Ámen. — Ma Jézus szemével szeretnék látni mindenkit. — Das Jiwan, India 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom