Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 15.

Olvassuk: I. János 2:1—6.

»Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.« (János 13:15.)

Tizennégy éves fiút hoztak a rendőrbíró elé, hogy kétszázadik betöréséért feleljen. Készségesen beismerte a vádat. Mikor azt kérdezték tőle, hogy hol tanulta ezt a szégyenletes mesterséget, azt felelte:

— Egy hírhedt bankrabló élettörténetének a leírásából. Bámulattal adóztam ügyességének.

A Gonosz egyik legkörmönfonttabb módja elbuktatásunkra az, hogy olyanokat kezdünk csodálni, akik pedig semmiképpen sem volnának méltók az elismerésre. És ez különösen a fiatalságot vezeti tévútra, mert a7 ifjúság hajlamos arra, hogy »hősöket« állítson maga elé példaképül.

Számunkra Jézus a tökéletes és követésreméltó példa. Nemcsak nekünk kell Őt követnünk, másokat is magunkkal kell vinnünk. A Böjt kezdetén határozzuk el, hogy ezután szorosabban járunk Vele. Ez másokat arra bátoríthat, hogy ők is fokozzák Jézus iránti odaadásukat.

IMÁDKOZZUNK: Segíts Atyánk, hogy mindinkább olyanok legyünk, mint Jézus. Drága Igédnek tanulmányozását azzal koronázzad meg, hogy jobban meg tudjuk érteni Megváltónk emberi és isteni természetét. Cselekedd, hogy életünk az Ö tökéletes képét tükrözze vissza és a mi alázatos Vele való járásunk másokat is az Ő követésére bírjon. Mindezen áldásokat az Ur Jézus nevében kérjük. Ámen.

— Amikor Jézusról tanítunk, vajon ugyanakkor tanulunk-e is Tőle? Hannon Seth, New Jersey

48