Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1967-01-01 / 1. szám
KEDD, FEBRUÁR 14. Olvassuk: Lukács 18:9—14. »A vámszedő pedig... verte a mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.« (Lukács 18:13.) Kisfiam lelkendezve rontott be a szobába: — Édesapám, képzeld a Pista tizenöt mérföld meszsze lát! — Tizenöt mérföld messze?! — Hogy lehet az? — Mert messzelátó. Viszont nem jól látja azokat a dolgokat, amelyek közel vannak! Milyen nagyszerűen mutat rá kisfiam szellemi, lelki látásunkra! Könnyebb a tőlünk távol levők bűneit meglátni, mint a magunk életében lévőket. Más közösségeknek, személyeknek a bűneit jobban ismerjük, mint a sajátunkét. Mindenki olyan, mint Judás és Pilátus, vagy Péter és a menekülő tanítványok. Mindannyian hajlandók vagyunk eladni Jézust saját önző anyagi érdekeinkért, vagy egy kis hatalomért. Könnyen engedünk a világ nyomásának, mikor igazságtalanság elkövetését követeli; szabadon engedjük a jelen idők Barabbását és üldözzük a dicsőség Királyát. Félve a világ gonosz embereitől, letagadjuk, hogy egyáltalán ismernénk Őt. Mi a barátai nem merjük Őt barátunknak vallani, inkább elhagyjuk, elmenekülünk Előle. IMÁDKOZZUNK: Szerető Atyánk, törd össze a bűn elválasztó falát és szabadíts ki a sötétség és halál börtönéből. Ments meg Urunk minket és segíts meg abban, hogy méltók lehessünk a »Krisztus tanítványa« névre. Az Ő nevében kérünk. Ámen. — Kezeimet meg tudom mosni, de csak Isten moshatja meg a szívemet. — Randolph Roderick, Észak-Karolina 47
