Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1967-01-01 / 1. szám
HÉTFŐ, FEBRUÁR 13. Olvassuk: I. Thessalonika 5:15—23. »Vetkezzétek le ama.. .ó embert, amely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt... és öltözzétek íel az új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. (Efézus 4:22,24.) Különös tükröt láttam egy üveggyár kirakatában. A felső fele domború, az alsó homorú volt. Ha az ember közel állott a tükörhöz, kurtának és kövérnek látszott. Távolabb állva vékony óriásnak tűnt fel. A tükör hamis képet mutatott. A bűn megcsal minket, mert eltorzítja az életet. A jót gonosznak mutatja. Eszméket lehetetlen célokként és hűséget idejétmúlt dologként tüntet fel. A hitet reménytelen álomnak és az Istennek való engedelmességet személyes különcködésnek állítja be. A gonoszt jónak mutatja. Az önzést igazolja az ember egyéni biztonsága alapján. Az alantas vágyakat szórakozásnak tünteti fel. A lelkiismeretlenségről azt mondja, hogy más is lelkiismeretlen. Az előítéletet úgy állítja be, hogy az felsőbbrendű és helyes megítélés. Krisztus, az élet hű tükre előtt állva, pontosan úgy látjuk magunkat, amilyenek vagyunk; és benne azt a reménységet is, amivé lehetünk. IMÁDKOZZUNK: Istenünk, adj erőt arra, hogy a bűn csalárdságának ne engedjünk. Tégy minket hívekké, becsületesekké, tisztákká, tisztelettudókká és testvériesekké, Krisztus által, akit azért küldtél, hogy megváltson a bűntől. Ámen. — Valóban igyekszem-e arra, hogy igazi önmagam legyek — ahogy Krisztus akar engem látni? — Atherton Edgar, Illinois 46
