Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-09-01 / 5. szám

SZERDA, OKTÓBER 25.

Olvassuk: I. Péter 1:22—25.

»És most atyámfiai ajánlak titeket az Istennek és az Ő kegyelmessége igéjének, aki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.« (Apostolok Csel. 20:32.)

Tanulmányaim végzése tizenhat esztendeig tartott távol otthonunktól. Édesapámtól tizenöt éven keresztül, szinte minden hónapban kaptam levelet. Egyszer azonban tíz hónapon keresztül nem jött levél. Egy borongós délután egyik barátom adta át Édesapám levelét, amelyet azóta is nagy becsben tartok. Többek között Édesapám ezeket írta:

»Édes Fiam, hogyha e világból el kell távoznom, semmit sem hagyok hátra, amit örökölhetnél tőlem. Nincs szükségem arra se, hogy végrendeletet csináljak. Az élet számomra szakadatlan küzdelem volt. De van valami, amit mégis hátrahagyhatok és ez Isten Igéje, a Biblia. Ebben a könyvben békességet találtam és vigasztalást lelkemnek. Ennek a könyvnek a versei vezettek keresztül életemnek göröngyös útjain.«

Édesapám két hónap múlva meghalt. De szellemi öröksége bátorságot és erőt adott életutam folytatásába. Reménységet adott és naponta megerősít a további küzdelemre.

IMÁDKOZZUNK: Atyáink Istene, köszönjük gondviselésedet és szeretetedet irántunk. Add, hogy az írásokban kutassunk akaratod után, bízva ígéretedben. » ... imé én tiveletek vagyok minden napon ...« Krisztus nevében, Ámen.

— Mint üdítő forrásvíz, olyan Isten Igéje a kereső léleknek. —

Doe David Seah, Libéria

57