Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, JANUÁR 28.

Olvassuk: János 15:7—13.

»Semmit ne félj azoktól, amelyeket szenvedned kell... Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját.« (Jelenések 2:10.)

Kétszáz esztendeje Európa egyik városában halálos járvány dühöngött és az orvosok megállapították, hogy csakis úgy tudják a járvány kórokozóját megtalálni, ha egy járványban meghalt ember testét fölboncolják. Ez a boncolás nagyon kockázatos volt. Mégis akadt egy kiváló sebész, aki vállalkozott rá. Elkészítette végrendeletét, Istennek ajánlotta magát és végrehajtotta a boncolást, amely eredményes volt; azonban a járvány bacilusa őt is megfertőzte és pár óra eltelte után meghalt. Ez az orvos, a legjobbat és a legtöbbet adta, amit adhatott egy jobb világért.

Carmichael Amy, aki az indiai szegény gyermekek sorsát hordta szívén, mondotta egyszer: »A keresztyén emberék számító szeretete az egyház legnagyobb szégyene.« Sokszor keressük azokat a módokat, amelyek kényelmesebbek számunkra. Hitünk hijjával van az odaadás és odaszánás szellemének. Kiszámítjuk, hogy meddig mehetünk el és sokszor még ezt az elhatározást is megbánjuk és félúton megállunk.

IMÁDKOZZUNK: Örökévaló szeretet, éleszd jelenlétednek lángját szívünkben és életünkben, hogy csillagként világítson az a mások számára is és megláthassák az utat Krisztushoz ez által és kívánjanak Ö vele élni. Az Ő nevében kérünk hallgass meg. Ámen.

— Nincsen olyan nagy dolog, amelyet meg ne kísérelhetnénk Istenért. —

Wall Ernest, New York

30