Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

FÉNTEK, JANUÁR 27.

Olvassuk: Kolossé 3:14—17.

»Ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafennvalókat keressétek.« (Kolossé 3:1.)

Hová tekintünk, mikor az » odafenn valók«-ról beszélünk? Gyermekkorunkban úgy tanították még, hogy az égre nézzünk. Sok felnőtt még ma is ezt teszi és azt mondja: A menny valahol odafent van. Mikor az első űrutazó visszatért a földre, azt kérdezték tőle: »Láttad-e ott fenn az Istent?« Az űrutazó válasza persze nemleges volt.

Sok teológus viszont azt vallja napjainkban, hogy Isten nem valahol messze kint az űrben lakik, hanem életünk mélyén — a szíveinkben. Itt van rá szükségünk és itt tudunk találkozni Ővele.

Pál apostol azonban sem az égre, sem a saját szívébe nem tekint, mikor az »odafennvalók«-ról beszél. Ő Krisztusra tekint. Meg ahogy Ő tőle tanulta: testvéreire, a »másik emberre.« Az, aki igazán az odafennvalókat keresi, már itt egy új közösségben él — az együttérzés, kedvesség, szeretet, alázat, türelem közösségében. Ez az, amit nekünk keresztyéneknek keresnünk kell. Ezek azok, amelyek nem földiek, hanem Isten dolgai.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk, mi olyan sokszor beszélünk a mennyeiekről, de közben a földiekkel törődünk és földi értelemmel gondolkozunk. Sokszor az égre tekintünk, meg a saját szívünkbe, de nem látjuk meg szükségben lévő felebarátainkat. Nyisd meg a mi szemeinket, hogy megláthassuk feladatunkat ebben a világban: a Te szeretetedről való bizonyságtétel feladatát az Ur Jézus Krisztus által. Ámen.

— Van ott valami a mennyből, ahol együtt élünk az Isten szeretetében. — Schneeberger Yilém, Csehszlovákia

29