Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 17.

Olvassuk: Máté 7:21—27.

»Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki azt mondja nékem: Uram, Uram! hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.« (Máté 7:21.)

Egy évvel ezelőtt a denveri helyi lapban ez a fej cím ékesedett a vallással foglalkozó részben: »Egyháztagság emelkedőben — istentiszteleti látogatottság csökkenőben.«

Nehéz ezt megérteni! Miért »csatlakoznak« emberek az egyházhoz, ha nem élnek azzal? Miért ígérik — többek között — részvételüket az istentiszteleteken, ha vasárnaponként legkisebb dolguk is fontosabb annál? Vagy csak arra jó az egyháztagság, hogy elaltassuk lelkiismeretünket és biztosítsuk templomi temetésünket?

Természetesen van üres templomlátogatás is: amikor úgy veszünk részt az istentiszteleteken, hogy életünk magatartásán nem látszik meg az evangélium ereje. Ez azonban nem menti azokat, akik lebecsülik a nyilvános istentiszteletek szükségességét. Mert aki a hívek istentiszteleti közösségét veti meg, az az Egyház lényegét ismeri félre. Az Ur Igéje és Szentlelke által olyan népet gyűjt magának, melyet »sajátjának tekint« (I. Péter 2:9) s nem valami alkalmi társulásnak.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Istenünk, támassz a szívünkben olyan szeretetet Irántad és keresztyén atyánkfia iránt, hogy vágyva-vágyakozunk a közös istentiszteletek után. A mi Urunk, a Krisztus Jézus érdeméért kérünk. Ámen.

— »Magánosok imádsága, Lelkesülhet bár buzgósággal, De együttes tiszteletünk Felülmúlja azt méltósággal.« —

Hyatt Gertrude, Kolorádó

19