Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Lukács 15:1—10.

»Az Ur pedig napról-napra gyarapította az egyházat azokkal, akik üdvösséget nyertek. (Csel. 2:47.)

Fiatal legény koromban egyszer abbahagytam a templombaj árást. Egy nap azonban találkoztam lelkészünkkel. Nem is a templomba hívott, hanem csak azt kérdezte tőlem, hogy hajlandó lennék-e függönyt húzogatni az egyik következő színi-előadáson. Elmentem. Először a színi-előadásra — azután megint a templomba —és végülis elhatároztam, hogy lelkész leszek.

Az egyház embereken át szól. Üzenet annak az egyháztagnak az élete, aki tiszta életet él. A szerető és szolgáló élet: bizonyságtétel. Krisztus nevében szól, aki a szükséges társadalmi reformok mellett síkra száll. És misszionárius az, aki valakit a templomba hívogat. Sokszor csak az úgynevezett jó embereket hívogatjuk az egyházba, gondolván, hogy megerősödünk általuk. De közömbösök azok, akiknek a közösségre igazán szükségük lenne, hogy Krisztus hatalma által új életre találjanak.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk megvalljuk előtted, hogy a szentek közösségében nagyon is jól érezzük magunkat, és azért könyörgünk, hogy passziv szemlélőkből tégy bennünket a te munkásaiddá. Adj bátorságot, hogy bizonyságot tegyünk Megváltónkról, aki azért jött, hogy megkeresse, megmentse az elveszettet. Az Ő nevében kérünk, aki így tanított imádkozni: Mi Atyánk... Ámen.

— Krisztus által lehetünk az Igének nemcsak hallói, hanem követői és szolgái is. —

Rogers H. Gilbert, Minnesota

HÉTFŐ, JANUÁR 16.

18