Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Ésaiás 55:1—7; Máté 18:10—14.

»Jó az Ur azoknak, akik várják őt; a léleknek, amely keresi őt.« (Jeremiás Siralmai 3:25.)

Jób nagy nyomorúságában így kiáltott fel: »Óh, ha tudnám, hogy megtalálom őt!«

Mi is, mikor bánat, gond, szenvedés vesz körül: szorongó szívvel keressük a kegyelmes Istent. Milyen nagy ajándék, hogy nem kell sokáig keresnünk, mert Ő mindig közel van.

Mennyei Atyánk mindig kitárt karokkal vár bennünket. Ha szívünkben a Hozzá való vágyakozás legkisebb csirája kél, ha kezünket félénken kinyújtjuk felé. Ő erős kezével, de mégis szelíden magához vonz bennünket. »Akkor megtalálod, hogyha teljes szívedből és teljes lelkedből keressed őt.«

Jézus azért jött a földre, hogy megkeresse és megváltsa az elveszetteket. Ő keres* bennünket is. Szívünk ajtaján kopogtat és ha beengedjük Őt, elárasztja életünket szeretetével és kegyelmével, mint ahogy megígérte.

IMÁDKOZZUNK: Édesatyánk, köszönjük, hogy Te mindig kitárt karokkal vársz bennünket. Add, hogy mi elfogadjuk ezt a nagy kegyelmet és megtapasztalhassuk a Te áldott bűnbocsánó szeretetedet. Segíts, hogy másoknak is megmutathassuk a Hozzád vezető utat. A Krisztus nevében. Ámen.

— Isten szeretete nem feltételes. —

Lockhart O. Olive (Brit Kolumbia)

HÉTFŐ, MÁRCIUS 21.

S3