Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

KEDD, MÁRCIUS 22.

Olvassuk: Zsoltárok 51:1—4.

»Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok.« (Róma 7:19.)

Amint egyszer a virágos-kertben gyomláltam, észlevettem, hogy a virágok friss gyökér-hajtásait is kihúztam a gyommal együtt. Elhatároztam, hogy jobban fogok vigyázni. De még így is csak előfordult, hogy kihúztam virágokat is, mert a fű majdnem eltakarta őket. Még mindig nem voltam eléggé óvatos.

Ez az epizód eszembe juttatta Pál apostolnak a szavait: »Nem a jót cselekszem, melyet akarok, hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem alkarok.« Mennyire igaza van! Észrevesszük, hogy nem jó úton járunk, bevalljuk bűnünket Istennek, bűnbocsánatot nyerünk, elhatározzuk, hogy többet ugyanazt a hibát nem követjük el — s hamarosan azon vesszük észre magunkat, hogy ismét elkövettük ugyanazt a bűnt.

Be kell látnunk, hogy bűntől sohasem leszünk mentesek és ezért a magunk erejéből Isten szentsége előtt meg nem állhatunk. De az ő kegyelmében mindig bizakodhatunk, és ha őreá nézünk, lábainkat megtartja az egyenes úton.

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Atyánk, tudjuk, hogy előled semmit sem rejthetünk el — szívünknek és lelkűnknek legtitkosabb gondolatait sem. Hozzád közelítünk bűnbocsánatért — nem azért, mert megérdemeljük, hanem azért, mert Te kegyelmes vagy. A Krisztus nevében. Ámen.

— Mivel Isten olyan kegyelmes hozzám, igyekszem neki tetsző módon élni. —

Feather H. Nevin (Észak Karolina)

24