Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Efézus 2:1—10.

»Könyörülj rajtam én Istenem a Te kegyelmességed szerint, irgalmasságod sokasága szerint töröld el az én bűneimet.« (Zsolt. 51:1.)

Szünidőnket egy nyaralótáborban töltöttük, ahol napfelkeltekor mindig istentiszteleten vettünk részt. Ezen az istentiszteleten felszólítottak bennünket arra, hogy ezt a négy szót imádkozzuk: »Könyörülj rajtam én Istenem.« Ezt az imát addig kellett ismételnünk, amíg öntudatunk mélyén megszűnt minden más gondolat. Az imának ez a formája olyan mély hatást gyakorolt rám, hogy sokszor magam is ismétlem ezeket a szavakat csendes áhítatom idején.

»Könyörülj rajtam én Istenem.« Ez a kérésünk, amikor belátjuk azt: mennyire tehetetlenek vagyunk. Ez megszabadít bennünket a gőg és a túlzott önbizalom veszedelmétől és helyes kapcsolatot teremt Isten és közöttünk. Nincsen semmi olyan, amivel kiérdemelhetnénk Isten kegyelmét. Isten kegyelme ajándék számunkra.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, mi Istenünk, könyörülj rajtunk. Fájnak vétkeink, amelyeket ellened és embertársaink ellen elkövettünk. Ismételve kérünk, könyörülj rajtunk. Add nekünk a Te megértésedet, hogy irgalmíasok lehessünk mások iránt. Jézusunk nevében. Ámen.

— Hálás vagyok Istennek az Ő végtelen kegyelméért. —

Helen M. Wolí (Washington)

VASÁRNAP, MÁRCIUS 20.

22