Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, MÁRCIUS 12.

Olvassuk: I. Timótheus 6:12—19.

»Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, liogy ne fuvialkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra.« (I. Timótheus 6:17.)

Egy operettet nézett végig a családunk. A színpadtól messzire kaptunk ülőhelyet, ahonnan a színpad a szereplőkkel együtt minden részletében tökéletesnek és hibátlannak látszott. A szünet után a színpadhoz közelebb levő ülések szabadultak fel, így előre mentünk.

Alig ültünk le, amikor már észrevettük a tévedésünket. Nagy meglepetésünkre a színészek arca már egyáltalán nem volt olyan szép. Épp ellenkezőleg, egészen mindennapi volt. Ami az imént még oly elragadónak tűnt fel, most éppen az ellenkező benyomást keltette. _

A bűnnel is így áll a helyzet. Vonzónak látszik, de amint belépünk a keresztyéni élet körébe, meglátjuk a valóságot. Amint a bűnt közelről nézzük, felfedezzük az utálatosságát; már egyáltalán nem vonzó. Amikor átitatódunk az Isten igazságával, akkor látjuk meg azt a szépséget, amit azok számára teremtett, akik őt szeretik.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, bocsásd meg, ha a saját kívánságunkat követjük. Vezess reá annak felismerésére, hogy a Te utad vezet minket a legkívánatosabb életre. Óh Istenünk, adj bölcsességet, hogy Reád figyeljünk. Taníts megismernünk azt, hogy a mi igazi boldogságunk benned van. Ámen.

— Akkor jövünk rá igazán bűnösségünkre, amikor Isten igazában élünk. —

14