Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Jakab 5:13—20.

»Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.« (Zsolt. 51:5.)

Az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben olvasunk az etiópiai királyné főemberéről, aki Jeruzsálemből hazafelé tartva, kocsiján éppen É'zsaiás próféta könyvét olvasgatta. Idegen volt számára az írás, s nem értette meg mondanivalóját. Az Ur látva ennek az embernek töprengését, Fiiepet csodálatos módon odavezérelte. A főember megörült a társnak, s nem habozott kocsijára felhívni, hogy az olvasás közben felmerült kérdéseiről beszélgessen vele. Ennek a találkozásnak, s a Filep bizonyságtevő magyarázatának az lett a következménye, hogy a főember még az út folyamán megtért és megkeresztelkedett, s mint boldog ember folytatta útját.

Hányszor gyötörnek minket is kétségek, melyekre nem tudunk kellő feleletet találni! Társra, megbízható barátra van szükségünk ilyenkor, akivel megoszthatjuk kétségeinket, akitől magyarázatot is kapunk.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, kérünk, adj mellénk baráti, testvéri lelket, amikor az élet zavaros, poros pusztáján nem látunk kiutat és megoldást kérdéseinkre. Te adj fényt és világosságot, hogy testvéri szívek által vezettetve, nyugodtan tehessük életünket a Te Atyai kezedbe. Ámen.

— Önmagunkat is jobban megismerjük, ha másokkal megosztjuk problémáinkat, megváltjuk bűneinket.—

Slavens P. Tamás (lova)

VASÁRNAP, MÁRCIUS 6.

8