Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Márk 14:12—21.

»Jézus mondá: »Bizony mondom néktek, hogy egy közületek elárul engem.« (Márk 14:18.)

Sajnos, az Ur Jézust nem csak egyszer árulta el az ember. Gyakorta megújul bennünk és velünk ez a szörnyű bűn.

Minden áldott nap új lehetőségeket ad arra, hogy megbánjunk bűneinket, s igyekezzünk elhagyni a tegnapunk hibás tetteit. Imádságainkban arra kérjük az Ur Istent, hogy legyen velünk egész nap, tegyen minket kedvessé, barátságossá embertársainkkal szemben. Még templomba is járunk, tagsági díjat fizető egyháztagnak, jó keresztyénnek tartjuk magunkat.

S aztán...? valamit mondunk vagy valamit teszünk, amely teljesen tönkreteszi azt, amit reggel terveztünk; teljesen szétrombolja azt, amit felépítettünk.

Mikor embertársainkat szóljuk le; mikor nem emeljük fel szavunkat az érdekükben; amikor igazságtalanságot vagy pletykát adunk tovább; amikor nem képviseljük véleményeinkkel és dolgokkal szemben keresztyén álláspontunkat... akkor nem cselekszünk egyebet, mint megtagadjuk az Ur Jézus Krisztust és eláruljuk az Ő ügyét.

Ez a mi árulásunk és megtagadásunk éppen olyan súlyos, mint Judás árulása és Péter tagadása volt!

IMÁDKOZZUNK: Uram, bocsásd meg minden elesettségemet, bűneimet, amellyel oly sokszor szégyent hozok Szent nevedre. Adj erőt, hogy mindenkor, mindenhol és mindenkivel szemben mindig a Te igazságodat valljam, mint ahogy az egy keresztyénhez illik. Ámen.

Crabtree W. Shirley (Texas)

SZOMBAT, MÁRCIUS 5.

7