Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Galata 6:1—9.

»Atyámfiái, még ha elfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyat szelídségnek leikével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.« (Galata 6:1.)

Gondolataimba merülve hajtottam autómat egy forgalmas nagyvárosi utcán. Szinte véletlenül éppen egy útjelző táblára tévedt tekintetem, mely azt jelezte, hogy ott 15 mérföld a megengedett sebesség. Autóm sebességmérőjére néztem, s az 40 mérföldet mutatott. Az előttem haladó kocsit követtem és nem figyelmeztem az útjelző táblákra.

Az életutunkon is másokat, a környezetünket követjük csupán, s ezek magukkal rántanak a bűnbe. Viszont mindig vannak mértéket szabó, iránytmutató jelzőtáblák, melyek figyelmeztetnek, s cselekedetünket, gondolatainkat a helyes irányba vezetik. Csak figyelnünk kell reájok! Isten gondviselése és vigyázása sokszor lelassít, vagy éppen megállít a sodró tömegben: »Állj meg! Gondolkodj! Vizsgáld meg magad!« Óh mily áldás, hogy Isten vigyázza utunkat.

IMÁDKOZZUNK. Uram azért könyörgök Hozzád, hogy irgalmaddal és szereteteddel vigyázz reám életutamon. Segíts figyelmesnek lennem, hogy ne a körülöttem hömpölygő tömeg áradatát utánozzam és kövessem. Ha kell, büntetés által is, ints és figyelmeztess a jó útra. Ámen.

— Isten megsegít, ha az Ő útján járunk. —

C.R. Williamson, Arkansas

HÉTFŐ, FEBRUÁR 28.

61