Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Olvassuk: János 15:12—17.

»A Fáraó pedig monda: Kicsoda az Ur, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam az Izraelt?« (Mózes 2:5—2.)

Ki volt a Fáraó, hogy az élő Isten hivatalosaihoz ilyen kérdést intézhetett? Mint Egyiptom királya, ismerte történelmét és törvényeit az Isteneknek. Nem ismerte azonban Mózes Istenét, Akinek parancsára kérte Mózes az Izraeliták szabadon bocsájtását a Fáraótól. A Fáraó nem teljesítette a kérelmet mindaddig, amíg Isten a megpróbáltatások, szenvedések és csapások mélységébe nem vetette országával és népével együtt.

Engedetlenségünkkel gyakran kihívjuk mi is Isten haragját. Az Ut megválasztására joga van az embernek; de az út vége a kezdés. »Van olyan út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak útja.« A mi önző életünkben sokszor véljük utunkat helyesnek és cselekedeteinket igazságosnak; viszont, ha azok nem Isten akarata szerintiek, mi is részesei leszünk a szenvedések és megpróbáltatások útjának.

Jézus mondja: Valaki azért hallja tőlem e beszédeket és megcselekszi azokat, hasonlítom a bölcs emberhez, aki kősziklára építette az ő házát.

IMÁDKOZZUNK: Hatalmas Isten, minden jónak és tökéletes ajándéknak adója. Vezess minket a Te igaz és tökéletes akaratod iránti engedelmességre. Jézus nevében kérünk, Aki hitünknek fejedelme. Ámen.

— Én átadom az első helyet életemben és cselekedeteimben Istennek. —

Clarkson R. Banes, District of Columbia

FEBRUÁR 27, (Bojt első vasárnapja).

€0