Csendes Percek, 1966 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR 26.

Olvassuk: Máté 24:1—30.

»Ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Akik meg fognak Iakolni örök veszedelemmel az Ur ábrázatától.« (II. Tess. 1:8—9.)

Mindennapi életünkben is megfigyelhetjük, hogy Isten nem szenvedheti a bűn uralmát. Megítéli a bűnt.

Sokszor szokták hangsúlyozni azok ártatlanságát, akik nem ismerik Istent. A világ egytemesen Istent teszi felelőssé az ilyen emberekért, és igazságtalannak tartja. Hogy is ne lenne igazságtalan az Isten, amikor olyanokat büntet, akik nem ismerik Őt? Viszont a törvény nemtudásával senki sem mentheti magát ma sem. Az ki van hirdetve, mindenkire kötelező. Isten is kihirdette a maga törvényét,, beleírta a teremtett világba, az ember lelkiismeretébe.

Nem elég azonban ismerni a törvényt, hanem engedelmeskedni is kell annak. Könnyűvé lesz az, ha meggondoljuk, hogy Istennek minden törvénye a mi javunkat szolgálja. Igyekeznünk kell tehát engedelmeskedni,, mert különben Isten büntetéseként örök veszedelem ér bennünket. A veszedelemben azzal szoktuk vigasztalni magunkat, hogy majd csak véget ér. Isten büntetése azonban olyan veszedelmet hoz reánk, amelynek nem lesz vége. Igyekezzünk ettől megmenekülni addig, amíg lehet.

IMÁDKOZZUNK: Uram, engedelmeskedni kívánok Neked, hogy az örök büntetésed helyett, a Te kegyelmed áldását nyerhessem el. Adj nekem engedelmes szívet, mely egyedül Krisztusért dobog. Ámen.

— Boldog ember, aki féli az Urat, s engedelmeskedik Neki. — E-A-» Magyarország

59