Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

SZERDA, MÁRCIUS 17.

Olvassuk: Lukács 19:1—10.

»És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem látható, mivel a termete szerint kis ember volt.« (Lukács 19:3.)

Jézus jeruzsálemi útja alkalmával utoljára ment keresztül Jerikón. Zakeus kíváncsi volt arra, hogyan néz ki Jézus. Előre futott az úton és felmászott egy fára, hogy jobban lásson, mivel kistermetű volt. Mikor pedig Jézus odaért és látta a fán, így szólt hozzá: »Zákeus hamar szállj le, mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.«

Vanak alkalmak, amelyek csak egyszer adódnak. Vannak a léleknek olyan áldott pillanatai, amelyek csak egyszer jelennek meg. A gazdag ifjú, Judás, Pilátus, Heródes, a hűtlen sáfár — mind szembe pilantott egy ilyen alkalommal, de elvetették maguktól mindörökre. Nem így Zakeus, ő más lelkületű ember volt.

A legsürgősébb teendőnk meglátni az Urat! Minden nap az Ő akaratát kell, hogy cselekedj ük. Minden nap el kell határoznunk, hogy közelebb akarunk-e Istenhez jutni, vagy távolabb esni Tőle.

Ha Krisztus hívó szavát halljuk ma, meg ne keményítsük a szívünket.

IMÁDKOZZUNK: Urunk, Istenünk, nagy és jó Pásztora népednek, köszönjük Tenéked azt, hogy elküldted a Te szent Fiadat a mi megváltásunkra. Segíts meg bennünket arra, hogy meghallhassuk a Pásztor hívó szavát és hogy kövessük Őt oda, ahová Ő vezet bennünket. Ámen.

— Mindennapi legfontosabb feladatunk, hogy keressük az Urat, megvalljuk bűneinket és akarata alá helyezzük magunkat. -- j Harold GWynne, Ohio

19