Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Ézsaiás 6:1—8; Máté 6:1—13. »Jajj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú va­gyok ...« Ézsaiás 6:5.) Ha egy sötét szoba ajtaját a napfény előtt kitárjuk, a fény elönti a szobát és minden láthatóvá lesz benne. Az imádság az, amely megnyitja életünk ajtaját Isten előtt. Ha Őfelé fordulunk, meglátjuk igazi énünket tel­jes valóságban és állapotában. Ha kinyitjuk magunkat Isten előtt, akkor meglát­juk, hogy milyen nagy szükségünk van a tisztításra. Meglátjuk, hogy szükségünk van a gyógyulásra, a bo­csánatra és sírva kiáltunk fel Ézsaiással együtt: »Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok!«, vagy ahogyan a publikánus kiáltott fel Jézus példabeszédé­ben: »Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek.« Ha a mi Istenhez fordulásunk igaz és bűnbánó szív­vel tesszük, az imádság által meg fogunk igazulni, bűn­bocsánatot és gyógyulást nyerünk Jézus Krisztus isteni érintése által. IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk a Te szent jelenlétedbe jövünk alázatos lélekkel és nyitott szívvel, hogy megvalljuk bűneinket Te előtted. Látjuk, hogy mi­lyen nagy szükségünk van a Te tisztogatásodra. Bocsáss meg nekünk, végy visza bennünket a Te kegyelmedbe. A Mester nevében kérünk, hallgass meg bennünket ke­gyelmesen. Ámen. — Imádságomban benne van-e a bűnbánat? — Annie Zachariah, India CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 18. 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom