Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

KEDD, MÁRCIUS 16. Olvassuk: 15. Zsoltár. »Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak az­zal, hogy egymást szeressétek, mert aki szereti a feleba­rátját, a törvényt betöltötte.« (Római Levél 13:8.) Egy mohamedán ember már régóta figyelte egyik szomszédját. Azt hallotta felőle, hogy az keresztyénné lett és az egész élete ‘gyökeresen megváltozott. Hamarosan fel is tűnt neki a különbség. Nemsokára aztán igazán meglepődött. Egyik reggel benyitott ez a keresztyén ember hozzá és így szólt az álmélkodó mo­hamedánhoz: »Ahmed szomszéd, annyira mardosott a lelkiisme­retem, hogy át kellett, hogy jöjjek és bevallják néked valamit.« »Mire célzol?« kérdezte a mohamedán. »Tudod, réges-régen, már valami negyven eszten­deje az apám ellopott a te apádtól 20 aranyat. Később, apám a halálos ágyán telkemre kötötte, hogy fizessem vissza nektek azt a pénzt.« Azzal kiszámolta az összeget, majd boldogságtól su­gárzó arccal elköszönt. Testvérem! Nem tartozol Te valamivel valakinek? A legnagyobb adósság amivel tartozunk: a szeretet adóssága! Mert azt sohasem tudjuk teljesen leróni. IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk! Kérünk, adj nekünk látó szemeket, hogy meglássuk és megfizessük minden rendbeli adósságainkat a mi felebarátunknak. Segíts, hogy szeretet-adósságunkat mindenkivel szem­ben törlesszük. Ámen. — Hadd járjon a bűnbánat és a jóvátétel együtt ná­lam. — Khachadourian Nerses, Sziria 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom