Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Lukács 18:9—14.

»Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek.«

(Lukács 18:13.)

Két ember lelki beállítottságát mutatja be a mai Ige. Egyikük beképzelésében igaznak tartotta magát. Szinte lesírt róla a büszkeség. A másik ember ellenben bevallotta, hogy bűnös volt és bűnbocsánatért esedezett.

A bűnvallás azt jelenti, hogy beismerjük minden mentegetődzés nélkül, hogy bűnösök vagyunk.

De ezen túltmenőleg 'az ilyen bűnvallás azt is kinyilvánítja, hogy ki az, akibe mi hitünket vetjük. Ha Jézushoz járulunk, őszintén és igaz könnyekkel, azzal az Ur Jézusba vetett hitünket is megbizonyítjuk.

A bűnvallás és bűnbánat olyanféle, mint nyíl és a nyílvessző. Két szerves része van: amikor megváltjuk bűneinket, ez az íjra emlékeztet. Mert az íj a titka a nyílvesszőnek. A Jézusba vetett hit pedig a nyílvesszőt példázza, amellyel megcélozzuk és elérjük az Istennek tetsző életet.

Ilyen a Te hited és bűnbánatod, Testvérem? Csak az ilyen hoz drága mennyei gyümölcsöt.

IMÁDKOZZUNK: Urunk Jézus Krisztus, Tenéked valljuk meg bűneinket, tudván, hogy csak egyedül Te bocsáthatod meg azokat. Hű és igaz vteigy Te és a töredelmes bűnbánatot és bűnvallást szabadulással megpecsételed. Ámen.

— Bűneink, ha nem távolítjuk el azokat az utálat és bűnvallás vaskezével, el fognak emészteni bennünket! —

Poulsen Poul, Dánia

HÉTFŐ, MÁRCIUS 15.

17