Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

KEDD, MÁRCIUS 2.

Olvassuk: Elézus 3:14—21.

»Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsesége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.« (Jakab 1:5.)

Diák koromban gyakran fogott el az a kísértés, hogy a vizsgák idején elhanyagoljam a biblia órákat. »Sok most a tanulni valóm — érveltem magamban. Első a tanulás és csak azután jöhet az imádkozás . . .« Rá kellett azonban jönnöm, hogy az ilyen okoskodás sántít. Mert amikor lelkileg fáradt és üres voltam, szellemileg sem tudtam elvégezni, amit szerettem volna. Viszont amikor Isten Igéje belsőleg felfrissített és megerősített, akkor a fejem is jobban fogott.

Lutherről van az feljegyezve, hogy amikor több munkája volt, akkor több időt töltött Isten előtt imádkozásban is. Mi a mai rohanó életben nehezen tudjuk ezt megérteni, pedig a magyarázata roppant egyszerű: Luther Istentől várt bölcseséget dolgai intézésében, s ha több volt a dolga, nyilvánvalóan több időbe került annak Istennel való megbeszélése is. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy imádsága akadályozta feladatai elvégzésében. Nem akkor imádkozott, amikor dolgoznia kellett volna. Sőt! Mivel imádkozott, többet tudott elvégezni. Az igazi imádság sohasem elveszett idő!

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Istenünk! Hálát mondunk Néked az imádság kiváltságáért. Köszönjük, hogy a te füleid nyitva vannak, mikor mi Hozzád kiáltunk és segítségedet nem vonod meg tőlünk, mikor arra igazán szükségünk van. Taníts azért imádkozva dolgozni és dolgozva imádkozni. Ámen.

— Aki igazán imádkozik, időt és erőt nyer. —

Lindberg Simon, Svédország

4