Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 1.

Olvassuk: 96. Zsoltár.

»Az Isten lélek: és akik Őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.« (Ján. 4:24.)

Istennek a tisztelete több mint templom-gyakorlás. Akkor tiszteljük Őt igazán, ha felismerjük az Ő számunkra szóló akaratát és engedelmes alázattal hajlandók vagyunk életünket odaszentelni annak teljesítésére.

Szükséges azért mind egyénileg, mind közösségileg, keresni Isten jelenlétének áldását. A gyülekezeti istentiszteletben csak az tud tevékenyen részt venni, aki otthon is imádkozik és családi istentiszteletet is gyakorol. Viszont az is igaz, hogy hamar vakvágányra fut a magánistentisztelete annak, aki elhanyagolja a gyülekezeti alkalmakat. Az otthon és a templom kölcsönösen segítik egymást az istentiszteletben, mint a madár két szárnya segíti a madarat a repülésben.

Akár egyedül, akár másoikkal együtt imádjuk is az Tstent, isten tiszeletünfc középpontjában sohasem lehet más, mint a láthatatlan Isten. Ezéirt nincsenek a mi templomainkban képek és oltárok. Az igzai keresztyén istentisztelet középpontja az Ige. Az az Ige, amelyben Isten önmagát adja, Lelkét közvetíti, a Krisztusban adott igazságot ajándékozza a bűnbánatban megtört szív számára.

IMÁDKOZZUNK: Megvallom előtted, Mennyei Atyám, hogy istentiszteleti alkalmaimban igen gyakran nem vagyok tudatában a Te lelki jelenlétednek. Üres szokássá válik az ima, a Biblia olvasása, a templom látogatása. Uram, segíts engem abban, hogy »lélekben és igazságban« keresselek Téged, s erőben és valóságban szolgáljam a te akaratodat. Ámen.

Dubey R., India

3