Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Olvassuk: János 4:27—39.

»Abból a városból pedig sokan hittek benne a samaritánusok közül, annak az asszonynak a beszédéért, aki bizonyságot tett, hogy: Mindent megmondott nekem, amit cselekedtem.« (János 4:39.)

Valahányszor János tudósítását olvasom, Jézusnak a samáriai asszonnyal a Jákob kútjánál történt találkozásáról, mindig Isten mindenhatóságának az érzése villant fel bennem. Jézus, bár éhes és fáradt volt, szóba állt vele, s megmutatta neki az élet útját. János szerint sok samaritánus hitt benne az asszony bizonyságtételéért.

Ha úgy tudnánk az embereket látni, ahogy Jézus tudta! Elképzelem, mennyit vesztett a világ, mert valahol, valamikor elfelejtettek útmutató világosságot gyújtani egy-egy gyermeknek.

Egy néger lány csak azért jutott magas pozícióba, mert egyszer valaki Jézus szemével nézett rá. Nem volt társadalmi háttere, de ambíció szunnyadt benne, s ezt valaki meggyújtotta. A világ attól kezdve, az ő munkája révén is jobbá lett. Mert egyszer valaki Jézus szemével nézett rá.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, segíts meg, hogy ne a saját szemünkkel, hanem Krisztuséval nézzük a velünk kapcsolatba került embereket. Hadd láthassuk meg a krisztusi vonásokat mindenki arcán. Ámen.

— Krisztus az emberi szívekben meglátja az isteni vonásokat. —

(Paul E. Flowers (Iiuliana)

SZERDA, FEBRUÁR 10.

43