Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Jakab lev. 2:1—10.

«Az Ur nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Ur azt nézi, ami a szívben van.« (I. Sámuel 16:7.)

Háztakarítás közben virághagymákat találtamé Öregeknek, használhatatlanoknak néztek ki, ezért eldobtam őket.

Pár hónappal később testvérem büszkén mutogatta a szép kardvirágbimbókat. Elgondolkoztam azon, hogy mit cselekedtem a részemmel, amelyet az előző őszi terméskor behoztunk. Ekkor rájöttem arra, hogy vigyázatlanul, könnyelműen dobtam el olyan valamit, amelyben nagy szépség és gyönyörűség volt.

Mi sokszor ellenszenvvel tekintünk rá olyan emberekre, akik nekünk jelentékteleneknek, idegeneknek és kellemetleneknek látszanak. Nem fordítunk elég gondot arra, hogy velük közelebbről megismerkedjünk.

Ha tekintetbe vennénk azt, hogy minden emberben van megbecsülendő érték, akkor mindenkit tisztelnénk. Ha Krisztus szemével nézünk embertársainkra, akkor értékelni, megbecsülni és szeretni fogjuk őket.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk! Adj olyan lelkületet, amely által minden emberre tisztelettel és szeretettel nézzünk rá. Nyisd meg szemünket, hogy embertársaink értékeit meglássuk és jó törekvéseiket megbecsüljük. Add, hogy nehéz kérdéseik megoldásában segítségükre siessünk. Ámen.

— Életutunkon vezessen mindig bennünket az embertársainkat megbecsülő krisztusi szeretet. —

Janson Pedigo Florence (Virginia)

VASÁRNAP, FEBRUÁR 7.

40