Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

»0 pedig ezt mondta nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved.« (Lukács 11:2.)

Jézusnak a legkedvesebb kifejezése Istenre az volt, hogy Atya. A keresztfán imádságában kétszer is így szólította meg Istent, amikor azt mondta: Atyám bocsásd meg nékik, mert nem tudják mit cselekszenek — és Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. Amikor pedig tanítványai azt kérték tőle, hogy tanítsa meg őket imádkozni, akkor így kezdte az imádságot: Mi Atyánk.

Jézus a tékozló fiú példázatában szemléltette a legvilágosabban: mit jelent az, hogy Isten Atya. Fontos dolog, hogy az ember keresse az Istent. De a tékozló fiú példázatában egy ennél is sokkal fontosabb dolgot tárt elénk. Azt, hogy Isten az eltévelyedett embernek is szerető Atyja és szüntelenül várja, amíg haza nem talál.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, könyörgünk segíts bennünket abban, hogy valóban úgy tudjunk mindig reád tekinteni, mint Atyánkra, akihez eltévelyedéseink után mindig visszatérhetünk és akinek a kezébe tesszük le minden aggodalmunk és terhűnk — egész életünk. Az Ő nevében kérünk, aki irántunk való atyai szereteted legnagyobb ajándéka számunkra. Ámen.

— Mindennapi küzdelmeinket Isten nemcsak bírálattal, hanem megértő szeretettel nézi. —

Harold Dutt (Ohio)

HÉTFŐ, FEBRUÁR 1.

34