Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Olvassuk: 84. Zsoltár.

»Azt mondom az Urnák: Én oltalmam, váram, Istene: ő benne bízom.« (Zsoltárok 91:2.)

A második világháború alatt Észak-Afrikában harcoló csapatok azt a rendszert vezették be, hogy a sivatagban kis állomásokat állítottak fel arra az esetre, hogyha valamelyik katona elszakadt a csapatától az ütközet folyamán, el ne pusztuljon a végtelen sivatagban, hanem az állomásról jelezni tudja hollétét.

Pál apostol ezt a földi életet is ütközethez hasonlítja. Sokszor nem vagyunk biztosak, hogy milyen irányba menjünk. A mindennapi élet zűrzavarában nem vagyunk biztosak, hogy Isten milyen irányban kívánja, hogy haladjunk.

Ha azonban hűségesen olvassuk Isten Igéjét, naponként elcsendesedve Ő előtte vagy vasárnap a gyülekezetben keressük az Ő akaratát, akkor meg fogjuk hallani az Ő szavát: »Ez a helyes út, ezen járjál.«

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, Teelőtted elcsendesedve alázattal kérünk, hogy napi munkánk közben se felejtsük el, hogy a Tiéid vagyunk és hogy Téged szeretnénk szolgálni. A Krisztus nevében. Ámen.

— Fiataloknak és időseknek egyaránt szüksége van arra, hogy Mennyei Atyánk irányítsa életünket. —

Doods C. (Ontario)

HÉTFŐ, JANUÁR 25.

27