Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, JANUÁR 23.

Olvassuk: János 15:8—17.

»Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek.« (János 16:16.)

Simon Elmér biztosítási ügynök volt hosszú éveken át. Mikor egy új család telepedett le abban a városban, még jóformán ki sem csomagoltak, mikor ő már csöngetett az ajtójukon. Természetesen először afelől érdkelődött, hogy milyen fajta biztosításuk van. De azt sem felejtette el sohasem megkérdezni, hogy milyen egyházhoz tartoznak. Aztán barátságosan megjegyezte, hogy annak az egyháznak a tagjai nagy szeretettel várják őket testvéri közösségükbe.

Azután az illető egyház lelkészének telefonált és tudatta vele, hogy új család költözött a városukba. Ha netalán az új család egyik egyházhoz sem tartozott még, akkor Simon Elemér barátságosan meghívta őket az ő gyülekezetébe. Mindezzel igen nagy szolgálatot tett.

Nemcsak a lelkésznek, hanem az egyház tagjainak is szent kötelessége az, hogy Krisztusról bizonyságot tegyenek. Ennek természetesen nagyon sok módja van. Az egyik az, hogy az ember üzleti összeköttetéseit is használja fel.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy Veled együtt munkálkodhatunk a Te országod eljöveteléért. Engedd, hogy mindig bizonyságot tudjunk tenni Krisztusról és az Ő egyházáról. És mindenekelőtt add, hogy Neked szentelt, lelki örömben és szolgálatban gazdag életünk legyen a legfőbb bizonyságtétel. Ámen.

— Egy egyszerű, de szeretetteljes meghívás is szép bizonyságtétel lehet. —

Rogers H. Gilbert (Minnesota)

25