Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Titus 2:11—3:7.

»Kinek mond engem a sokaság? . . . Hát ti kinek mondtok engem?« (Lukács 9:18,20.)

Japánban a városhoz közeli dombon egy csapat kisfiú sárkányt eregetett. Ahogy közeledtem feléjük, elkezdtek kiabálni: »Idegen, idegen.«

»Mit csinálsz te itt?« kérdezte az egyik kisfiú.

»Azért jöttem ide, hogy a városotok népének Kriszttusról beszéljek« — válaszoltam neki.

Fejét vakarva, szembe nézve a nappal azt kérdezte: »Hát Ő kicsoda? Egy másik idegen?«

Fejünk felett három jet repülőgép húzott el. Az országútról gépkocsik berregését hozta felénk a szél. Itt van egy kisfiú — gondoltam —, aki minden nap néz televiziót, aki modem iskolában tanul és még soha sem hallott Jézus Krisztusról. És hányán vannak ilyenek.

Kell, hogy állhatatos imádkozással, sőt anyagi támogatással is kivegyük részünket abból a munkából, amelyik Üdvözítőnk jóhírét viszi széjjel embertársainkhoz. Nagy szükség van erre különösen most, világunk e gyorsan váltakozó állapotjában.

IMÁDKOZZUNK: Te aki a Krisztus vagy és mégis sokak számára idegen, segíts bennünket, hogy mások is megismerhessenek általunk Téged. Segítsd őket, hogy bizonyossággal felismerhessék benned, hogy Te vagy az élő Istennek Fia, Ur mindenek felett és hogy hitüket, bizalmukat benned helyezzék, mint személyes Megváltójukban. Ámen.

— Nem volna szabad, hogy Krisztus Jézus idegen legyen bárki számára is. —

Roy Maurer Jr. (Georgia)

PÉNTEK, JANUÁR 22.

24