Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Dániel 3:9-18; Zsidókhoz írt levél 11:32-40.

»Imé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani... De ha nem tenné is, legyen tudtodra, óh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk és az arany állóképét, amelyet felállítattál, nem imádjuk.« (Dániel 3:17,18.)

Sidrák, Misák és Abednégo Babilóniában felelős állásokat töltöttek be. Fiatalok, törekvők voltak és Nabukodonozor király barátsága volt számukra az előrehaladásnak egyetlen útja. De jobban szerették az Istent, mint saját érdeküket. Hogy Istenhez hűségesek maradjanak, nem tudtak mást cselekedni, minthogy ellene álljanak a király határozatának.

így a parancs értelmében e hívő, bátor fiatal embereket megkötözték és beledobták az égő kemencébe. Isten nem akadályozta meg ezt, de épségben kihozta őket a tűzből. A hihetetlen életben maradásuk annyira megrendítette a királyt, hogy az ő Istenüket kezdte imádni és magasabb állásokba helyezte őket.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, köszönjük Neked a nagy bibliai személyiségeket, akik mindig hűségesek maradtak Hozzád. Add, hogy abban a hitben éljünk, hogy amikor a legnagyobb és legnehezebb feladatok megoldása elé állunk, Te megsegítsz bennünket. Szent Fiad nevében kérünk. Ámen.

— Lehet, hogy a legsötétebb óránk lesz a legáldottabb. —

Rinker J. Herchiel (Indiana)

CSÜTÖRTÖK, JUNIUS 17.

50