Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Ésaiás 43:1—3; Róma 8:31—39.

»Mikor vizen mégy át, én veled vagyok és ha folyókon, azok el nem borítanak.« (Ésaiás 43:2.)

Ésaiás 42. fejezete Izráelről mint Isten olyan szolgájáról ír, aki sok dolgot látott, de azokat meg nem figyelte. Izrael járta a maga meggondolatlan és nemtörődöm útját. Ekkor az Ur, akinek útját nem akarta követni, megengedte azt, hogy fosztogatók kezébe essék.

Izraelnek meg kellett tanulnia, hogy az Ur, aki megszomorította, ugyanaz az Ur volt, aki nevén szólította, aki őt a magáénak tartotta, aki Megváltója és Üdvözítője volt. Ezért tudta Ésaiás buzdítani Izraelt azzal, hogy így szólt hozzá az Isten: »Ne félj, mert megváltottalak.«

Az Izraelnek adott ígéret nem zárta ki a további nyomorúság lehetőségét. A neki adott biztatás az volt, hogy amikor vizen megy át, az Ur vele lesz. Gondok vagy tüzes megpróbáltatások nem tudják leigázni vagy tönkretenni.

Bármely nemzedékben azok, akik szeretik Istent, nem kerülik el a nehézségeket és megpróbáltatásokat és bánatot. De Isten gondját viseli az ő gyermekeinek és betölti rajtuk sok ígéretét.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, segíts meghallanunk szavadat, amikor megmondod nekünk, hogy te vagy a mi Megváltónk és hogy mi a Te megváltottaid vagyunk Te igazgasd lépéseinket, amint veled járunk, a Krisztus lelkületében. Ámen.

— Bátran járhatunk, amikor velünk az Ur. —

J.A. Hallett (Panama)

VASÁRNAP, JANUÁR 10.

12