Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Olvassuk: I. Királyok 8:54-61; Máté 7:7—14.

»Kérjetek és adatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.« (Máté 7:7.)

Barátnőmmel az autóbuszon a belvárosba utaztunk. Amikor célunkhoz értünk, az autóbusz megállott és mi a kijárat felé mentünk. Barátnőm megállott az ajtó előtt. Semmi sem történt, csak az ajtó nem nyilt ki.

»Lépj rá a lépcsőre« — mondtam neki.

Amikor lelépett, az ajtó kinyílt és ki tehetett szállnunk.

Mennyire hasonlít ez az élethez! Mi keresztyéneknek hívjuk magunkat, de oly gyakran elmulasztjuk az ezzel járó kiváltságaink felhasználását. Isten segítsége rendelkezésünkre áll, de elmulasztjuk az ő ígéreteinek útjára lépni. Csak másodrendű, elszegényedett életet élünk.

Miért is éljük az életet bezárt ajtók mögött? Isten diadalmas közösségre hív el minket, amelybe úgy lépünk be, hogy az ő szavában, ígéreteiben bízunk.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, »akiben nincs változás vagy változásnak árnyéka«, áldunk téged minden irgalmadért. Vezess minket a keresztyéni tapasztalat legfelsőbb magasságaira és legmélyebb mélységeibe, hogy méltó tanítványaid lehessünk, akik szolgálnak a szükségben levő világnak. Jézus érdeméért kérünk. Ámen.

— »Vállalkozz nagy dolgokra Istenért. Várj nagy dolgokat Istentől.« —

Emma M. Doyle (Alberta)

HÉTFŐ, JANUÁR 11.

13