Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

Olvassuk: I. Korintus 13.

»Hogy bűnös-é, nem tudom; egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.« (János 9:25.)

1963-ban feleségemmel együtt egy konferencián vettünk részt. Igen boldog napjaink voltak, hiszen a Lélek csodálatosan munkálkodott köztünk és sok testvérünk jutott el a megtérésre.

Egyik este kevéssel az áhítat után feleségem rosszul lett, s aki 40 évig volt életemben és szolgálatomban hűséges társam, pár óra múlva az örök hazába költözött.

Ebben az életben sokszor szembetalálkozunk kegyetlen kérdésekkel, melyre nehéz mgfelelni'. Miért engedi Isten a bajt? Miért nem felel az Ur imáinkra úgy, amint azt mi kérjük?

A vakon született, miután Krisztus meggyógyította és visszaadta látását, ugyancsak sok kérdezővel és kérdéssel találta magát szembe. Az nem járt teológiára, nem igen tanult és tudott Krisztus istenségéről, vagy ember-fia voltáról. De azt határozottan tudta, mit tett vele Jézus. Ő aki látóvá tette, egy új világot teremtett benne.

A keresztyén élet Krisztus-központú élet. Ha Neki szenteltük magunkat, bízunk is benne. S ez elég nekünk.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, hozzád emeljük szemünket alázatos imádságban. Az életutunkon, melyen ma haladunk, erősítsd meg tétova lépeteinket és tarts meg minket a Te hatalmas kezeiddel az eleséstől. Ámen.

— Krisztus a mi bizodalmunk most és mindörökké—

James S. Mather, Ceylon

KEDD, ÁPRILIS 27.

€0