Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

»Ez az én parancsolatom, hogy egymást szeressétek, amiképpen én szerettelek titeket.« (János 15:12.)

Jézus sohasem határozott meg ilyen szavakat, mint pld. hit vagy szeretet, hanem azokat életével illusztrálta. Sokszor kérdezte meg az embereket különféle formában: »Megpr óbáltad-é már a szeretet útját?«

Igazában nincs is semmi új ebben, hiszen a szeretet az emberi szívben lakozik. Krisztus azonban ezt a szeretetett napfényre hozta és annak alkalmazását az élet területére kiszélesítette. Ő szeretett, nem azért mert ez kötelessége volt, hanem mert a szeretet az Ő isteni természetének lényege volt.

Az élet bajainak az igazi megkönnyebítője a szeretet. A szeretet megértést, béketürést jelent, azt, hogy nem melengetünk bosszút, hanem bennünk van a megbocsátásnak a lelke.

Ebben a mai világban valaki azt vélhetné, hogy ez csak együgyű furcsa elmélkedés, de a mi Mesterünk és Urunk számára ez volt az út, az igazság és az élet. És az Ő követői számára is ez az egyetlen út még ma is!

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, Akinek a lényed szeretet, segíts minket naponként növekedni Tebenned. Hadd törekedjünk kinyilatkoztatni a Te szerelmedet mind abban, amit ma cselekszünk, hogy így dicsőítsünk Téged. Jézus nevében kérünk, aki a kereszten halt meg érettünk, mert úgy szeretett minket. Ámen.

— Krisztus szeretete nem állt meg a kálvária szenvedései előtt. Meddig engedjük, hogy az Ő szeretete vigyen minket? —

Watson Tamás,. Skócia

SZERDA, ÁPRILIS 7.

Olvassuk: I. János 4:7—16.

40