Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Máté 6:25—34.

»Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől.«

(Máté 6:25.)

Indiában egyszer tömeg gyülekezett egy hegyoldalon, amelyet szakadékszerű, mély völgy választott el a szemben lévő hegyoldaltól. A völgy fölött kötelet feszítettek ki. Amikor a munkával elkészültek, előállt egy férfi, a tömeg felé fordult és felajánlotta, hogy aki jelentkezik, azt a kötélen át átviszi magával a szemben lévő hegyre. Jó darabig senki sem mert jelenkezni, míg végül odaszaladt hozzá egy fiatal fiú és kérte, hogy vigye át őt.

Ha a gyermek ilyen bizalommal lehet földi ember iránt, mennyivel inkább bízhatunk mi a mennyei Atyánkban. Szükség van arra, hogy az életben szorgalmasok legyünk — de arra nincsen szükség, hogy életünk felől aggodalmaskodjunk. Az Ur Isten sokkal jobban tudja, mint mi, hogy mire van szükségünk és gyermekeit ő soha nem hagyja cserben. Ha gondot visel az ég madaraira és a mezők liliomaira, akkor mennyivel inkább gondot visel mi ránk.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük néked az élet megpróbáltatásait. Könyörgünk adj elég erős hitet, hogy a próbatételektől ne riadjunk vissza és tanuljuk meg, hogy Te mindig gondot viselsz reánk, ha sokszor nem is úgy, ahogy mi képzeljük, de mindent a mi javunkra cselekszel. Ámen.

— Ha életünket Isten kezébe tesszük, akkor Ő aggodalmaskodásunkat bizalommá változtatja. —

Kamalam Inbaraj, India

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 8.

41