Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

»Mert megnövekedett e népnek szíve, hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek és meg ne gyógyítsam őket.« (Máté 13:15.)

Évekkel ezelőtt történt, hogy Keller Ilonka, aki kislány korától vak és süket volt, megjelent a clevelandi Vakok Szövetségének a gyűlésén.

Tanítója is vele volt, aki elmondotta, hogy Ilonka kora gyermekségétől kezdve megtanulta, hogyan lehet beszélgetni az által, hogy ő a társának az ajkát vagy a nyakát érinti meg ujjaival.

Felkérte Báker-t, az ülés elnökét, hogy próbáljon Keller kisasszonnyal ezen a módon egy kis beszélgetésbe kezdeni. Az elnök ezt mondotta Ilonkának: »a vakság az emberiség legnagyobb próbája.« Olyan gyorsan, mint a villanó lámpa jött rá a felelet: »De ami még sokkal roisszabb az, hogy sokaknak van szeme és még sem látnak!«

A mi világunkban felebarátaink sorsa iránti nagyobb megértésre és együttérzésre van szükség. Arra van szükség, hogy úgy lássunk, mint Krisztus és úgy erezzünk, mint Krisztus.

IMÁDKOZZUNK: Jóságos Istenünk, köszönjük sok áldásaidat és örökkévaló szerelmedet. Nyisd meg szívünket, hogy megérthessük és hogy megláthassuk a Te Atyai orcád és teljes szívből követhessük parancsolataidat. Ámen.

— Naponta imádkozzál, hogy az életet úgy láthasd, mint ha az élő Krisztus látná. —

Craver M. Margit, Ohio

KEDD, ÁPRILIS 6.

Olvassuk: Máté 13:10—16.

39