Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

»Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.« (Róma 5:8.)

Szobatársnőm megszegte iskolánk egyik szabályát Mondtam neki, hogy nem szabad, mire ő így felelt: »Mást is láttam, mikor így tett.« Készakarva tudatosan lett engedetlen. Még sok más hibája is volt. Ezért mindig elítéltem és nem is szerettem.

Ugyanakkor hálás szívvel fordultam Istenhez, hogy az én bűneimet megbocsájtotta. Azt hittem, hogy szeretem Istent, de aztán rájöttem, csak önelégült voltam, hiszen szobatársnőmet nem szerettem.

Az, Aki mindnyájunkat teremtett, mindnyáj unkát szeret. Bűneink dacára is hívogat. Mielőtt még megértő szívvel Őhozzá fordulhattunk volna, Ő már régen előre életét adta érettünk, »hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.« Ezzel mutatta meg szeretetét, »hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.« Ezért kell nekünk is egymást szeretnünk.

Nekem is sok hibám van, nem csak szobatársnőmnek és Krisztus mindkettőnkért meghalt, ezzel mutatta meg szeretetét.

IMÁDKOZZUNK: Ur Jézus, köszönöm Neked, hogy a kereszten értem szenvedtél, s hogy most is szeretsz bűneim dacára is. Bánom bűneimet és arra kérlek, adj győzelmet azok felett. Segíts felebarátaimat szeretnem. A Te szent Nevedben kérlek. Ámen.

—Jézus azért szenvedett a kereszten, mert szereti a bűnöst és megtérésre hívja. —

Kimioyo Ogawa, Japán

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 1.

Olvassuk: Róma 5:6—11.

34