Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Lukács 15:1—10.

»És zugolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik.« (Lukács 15:2.)

Hálát adhatunk az Urnák, hogy a fenti vád igaz volt Jézus felől. Ha nem lett volna igaz, nem volna egy embernek sem reménye, üdvössége és békessége.

Pál apostol olyan világosan tanítja: »... nincsen csak egy igaz is... mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.« Isten mégis eljött hozzánk a Fiú Isten személyében, lehajolt hozzánk, velünk együtt evett és a kereszten megváltott.

Egy misszionáriusról mondják, hogy képtelen volt egy törzset megnyerni az Urnák. Nem tudott hozzáférkőzni az emberekhez. Egyszer csak rájött, mi kell ahhoz, hogy bizalmukat megnyerje. Le kellett ülnie és gusztusát figyelembe nem véve, a nagy közös tálból együtt enni velük.

A mi Urunk dicsőségét félretette, mikor eljött közénk, akik a bűntől meg vagyunk fertőzve. Kegyelmet és 'bocsánatot hozott, Istennel való együtt lakozást azoknak, akik hittel jönnek Őhozzá és Őt befogadják.

IMÁDKOZZUNK: Atyám, tudom, hogy nem vagyok méltó arra, hogy Hozzád jöjjek. Egyedül Krisztus érdemére hivatkozva teszem ezt. Aki szeretett és értem adta önmagát. Az Ő nevében dicsérlek bűnbocsátó kegyelmedért. Ámen.

— Isten mindnyájunknak felajánlja bűnbocsátó szeretetének vendégségét. —

Stanton W. Whitehead, Ontario

PÉNTEK, ÁPRILIS 2.

35