Csendes Percek, 1965 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1965-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Lukács 7:40—50.

»(Jézus) monda annak: Megbocsáttallak néked a te bűneid.« (Lukács 7:48.)

Egy vasárnapi reggel nagymama meglepődve látta, hogy azok a virágok, amiket ő gondosan előkészített az Ur asztalára, szét vannak szedve, a váza pedig el van törve. Előhívta kis unokáját, aki félelmében elbújt. Látta, hogy megbánta tettét, ezért azt mondta néki: »drágám én megbocsátok néked, de máskor ne játszál a virágvázával!«

A kislány így felelt: »Köszönöm, nagymamám.« Szíve telve volt örömmel azért, hogy bocsánatot kapott. Hálás szívvel a következő vasárnap ő szedett virágokat az Ur asztalára.

Krisztus is az Ő szerető szívével bocsánatot hozott azoknak, akik szomorkodnak bűneik miatt. Jézus nélkül semmi reményünk sem volna a bűnbocsánatra, de O bűneink büntetését elhordozta halálakor. Mikor megtört, bűnbánó szívvel, hittel tekintünk Őreá, Ő vérével teljesen megtmos és egészen megbocsájt, »hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.«

IMÁDKOZZUNK: Uram, Istenem, szomorú vagyok bűneim miatt, melyekkel szent akaratodat semmibe vettem. Ezután Neked tetsző életet akarok élni. Bocsásd meg vétkeimet a Krisztus érdeméért. Segíts, hogy egész életem Neked tetsző háládatos lehessen. Az O nevében kérlek, Ámen.

— A hála keresztyén erény, mely Isten kegyelmének és áldásainak felismeréséből ered. —

Mariano L. Gines, Füiöp Szigetek

SZERDA, MÁRCIUS 31.