Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1964-03-01 / 2. szám
1 SZOMBAT, MÁRCIUS 28. Olvassuk: I. Korinthus 1:18—25. »És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén haláláig, még pedig a keresztfának haláláig.« (Filippi 2:8.) Egy lelkész, útban a lelkészi irodája felé, egy csoport munkás embert pillantott meg. Az emberek egy nagy keresztet állítottak fel egy közeli dombon. A lelkész megállt, hogy pár szót váltson az emberekkel. Miután tetszését és elismerését kifejezte, az egyik ember megszólalt: »Örülök, tiszteletes úr, hogy errefelé jött és megállt. Mielőtt Ön jött, legalább tizen álltak már meg és mind azt kérdezték, hogy mi ellen tiltakozunk.« Milyen szomorú, hogy vannak emberek, akiknek a szeretet szimbóluma mást jelent — éppen a haragnak, gyűlöletnek és tiltakozásnak a kifejezését. Milyen szomorú, hogy az a kereszt, amely Isten megbocsátó szeretetének és kegyelmének a szimbóluma, némelyek számára az ítélkezés és ellentmondás eszköze. A kereszt az önfeláldozó szeretet és Isten üdvözítő tervének a jelvénye. Milyen nagyszerű lenne, ha olyan mélységesen megértenénk a jelentőségét, hogy szívünkből minden előítélet, rosszindulat és gyűlölet eltűnne, és helyét a szeretet és békesség foglalná el. IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük Neked az Ur Jézus Krisztus keresztjét. Engedd meg, hogy az egész világon megtudják az emberek, mit üzensz ezen keresztül, és hogy ez békességet és hívő életet hozzon az emberiség számára. A Krisztus nevében. Ámen. — A Kereszt Isten nagy szeretetének és Krisztusnak a bűnös emberiségért véghezvitt áldozatának a szimbóluma. _ Franklin N. Denson (Alabama) 30
