Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Máté 28:1—10.)

»És gyorsan eltávozván a sírtól félelemmel és nagy örömmel, futnak vala, hogy megmondják az Ő tanítványainak.« (Máté 28:8.)

Még Jeruzsálem kőfalai is megrázkódhattak, amikor a két asszony azzal a hírrel futott vissza a hajnali pirkadat után, hogy Jézus feltámadott a halálból. A tanítványokat nagyon elkeseredett hangulatban találhatták, hiszen ők úgy képzelték, hogy nagypéntek, Jézus vereségének napja volt. Csak később értették meg nagy örömmel, hogy Jézus a mi bűneinknek büntetését viselte a kereszten, és a kárhozatból váltotta meg a bűnöst, aki megtérő szívébe Krisztust hittel befogadja. Nagypéntek igenis diadal volt a bűn és a kárhozat ereje felett és ezt éppen husvétkor látjuk meg a maga igazságában. Jézus feltámadott, mint ahogy ezt előre is megmondotta. A bűn és a halál felett diadalmaskodott.

Ha a mi Urunk feltámadása nem jelent különbséget személyes életünkben, világnézetünkben, akkor még nem találkoztunk Krisztussal, ő megsebesíttetett bűneinkért... és az Ő sebeivel gyógyulánk meg.« Aki Ővele találkozik, lelkében meggyógyul.

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Isten, hálát adok Teneked azért, hogy engem is szerettél és hogy a Te szent Fiad énérettem is jött, nekem is adni akar győzelmének gyümölcseiből. Segíts engem abban, hogy örömteli szívvel fogadhassam el amit Ő ád, Önmagát. Ámen.

— Husvét nem csak jó hírt, hanem örökéletet is hoz.—

Ruby I. Kingswood (Ontario)

HUSVÉT VASÁRNAPJA, MÁRCIUS 29.

31