Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Olvassuk: I. Korinthus 12:4—13.

»Ha a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van, közösségünk van egymással.«

(I. János 1:7.)

A Szentföldre utaztunkban minden városban felkerestük hittestvéreinket. Rómában is résztvettünk egy teaesten. Egy kis alagsori missziói terem volt ott, amelyet négy gyermekével együtt egy áldozatos házaspár tart fenn. Szívünk egybekapcsolódott velük; úgy éreztük, mintha már rég ismertük volna azokat az alázatos, élő keresztyéneket.

Elmondták, hogy prédikálás, nyomtatványok és rádió útján milyen áldott munkát végeznek. Önkéntelenül is azonosítottuk magunkat a munkájukkal. Néhányan pénzt adtunk át, mások pedig hazatérésünk után küldöttek további segélyt.

Isten munkásai ott vannak e világ sok elrejtett zugában. Bárhová utazik a keresztyén, szinte mindenütt talál hívő embereket, akikkel a keresztyéni hit lángját ápolhatja. A testvéri közösséget pedig megáldja Krisztus jelenlétének bizonyossága.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, köszönjük a közösséget, amely összekapcsol minket mindazokkal, akik Krisztus testéhez tartoznak. Vajha minden alkalmat felhasználnánk arra, hogy másokkal megosszuk azt, amit Te véghezvittél a mi életünkben. Ámen.

— Kicsiny ez a világ azoknak, akik a hit közösségébe tartoznak. —

Elsie V. Rove (Pennsylvania)

HÉTFŐ, JANUÁR 6.

8