Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Márk 11:15—26.

»Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek és meglesz nektek.« (Márk 11:24.)

Ma mily egyszerű dolog a hírközlés. Felhasználhatjuk rá a sajtót, televíziót, rádiót, telefont, sürgönyt. De az ezeket lehetővé tevő felszerelés termelésére, fenntartására és kezelésére sok millió emberre van szükség.

Ugyanakkor megfeledkezünk a közlésnek arról az eszközéről, amely mellett a legbonyolultabb embercsinálta eszköz is olyan mint a gyerekjáték. Ilyen hírközlési eszközként adta Isten az imádságot nekünk. Semmi serencsétlenség sem állíthatja ezt le. Istentől soha sem hallhatjuk, hogy »foglalt a vonal«, vagy »kérem, várjon egy percig.« Csak mi vagyunk azok, akik magunk és Isten között megzavarjuk az összeköttetést.

A lélek óriásai minden korban használták az imádságot. Hasonló előjogaink vannak nekünk is, akik esetleg lelki törpéknek érezzük magunkat. Szerte a világon mind több és több keresztyén egyesül Istenhez egymásért szóló imádságában.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, óvj meg attól a kísértéstől, hogy csak különös alkalmakkor fohászkodjunk Hozzád. Segíts, hogy Veled való összeköttetésünket hanyagul félbe ne szakítsuk. Segíts, hogy imádságainkban egymásért is könyörögjünk Tehozzád. Ámen.

— Az imádság személytől személyhez szóló viszony.—

Irma Twaites Thaden (Wisconsin)

KEDD, JANUÁR 7.

Ii

9