Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1964-03-01 / 2. szám
SZERDA, MÁRCIUS 18. Olvassuk: Máté 25:1—13. «Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek.» (I. Kor. 15:34). BIZONYOS értelemben véve az igazság nem más, mint egy teljesen ébrenlévő állapot, a bűn pedig alvás az igazsággal szemben. Midőn vétkezünk az elveszettség állapotjában szenvedünk. Vétkezve elveszítjük az Istennel való közösségünket, azt, hogy az Ő gyermekei vagyunk. Elszakadunk attól a közösségtől, amely az Egyházhoz való tartozásban nyilvánul meg. Elszakadunk a közös lelki vonaltól. Szenvedünk abban is, hogy életünk iránytalanná és célnélkülivé válik. Olyanok vagyunk mint az alvók. A megbocsátott bűnösnek öröm, ha megtudja és megtapasztalja, hogy megújított közössége van Istennel és keresztyén felebarátaival. A megbocsájtott bűnös felébred a személyes örömnek egy új érzékelésére. Rájön arra, hogy ahhoz a családhoz tartozik, amely Isten áldásaiban bővelkedik. Az igazi keresztyén ember éber, az igazság valóságára törekszik és az igazságban éli életét. IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk, örülünk annak, hogy a mi életünk megújulása Krisztusban van, köszönjük Néked azt, hogy felébresztettél a lelki alvásból. Köszönjük Néked azt, hogy értelmet adsz nekünk, hogy különbséget tehessünk a jó és a rossz között és köszönjük Néked azt, hogy győzedelmet adsz nékünk az Ur Jézus Krisztus által, Aki a mi Urunk és Akinek a nevében kérünk. Ámen. — Milyen csodálatos az Isten közelségében való felébredés. _ Douglas A. Harrel (New York) 20
