Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 5.

Olvassuk: János 14:1—7.

»Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.« (János 14:6.)

A hegy utolsó oldalán levő faluban akart menni egy ember. Soha sem járt arra, nem ismerte az utat. Többen felajánlották, hogy elvezetik. Az egyiket megkérdezte: »Voltál már ott?«

»Nem — volt a válasz — de oda tudlak vezetni.«

»Hát nem fogsz« — mondta az utas.

A másik vállalkozó azt mondta, hogy az utat már bejárta a hegy tetejéig, de nem tovább. »Te sem fogsz vezetni engem« — mondta az ember.

Végül is azt választotta ki vezetőjéül, aki így szólott: »Az a falu az otthonom.«

Jézus Krisztus, akit Isten küldött, az ember Megváltója, igazi vezetője és barátja. Ő az Isten útja az emberhez és az ember útja az Istenhez. Benne Isten teljesen kijelentette magát. Szeretetében Isten szeretetét látjuk. Szavaiban Isten szavát halljuk. Benne bírjuk Istennek az ember számára adott példaképét és egyúttal azt az utat, amelyen a példát követhetjük.

IMÁDKOZZUNK: Óh Isten, hálát adunk neked fiadért, Jézus Krisztusért, Megváltónkért, akit elküldtél, hogy velünk éljen és hogy támogasson minket harcainkban, amelyeket vívunk és munkánkban, amit végzünk. Fiadban való teljes hittel ajánljuk magunkat kezeidbe. Az Ö áldott nevében. Ámen.

— Krisztusban példát mutatott Isten és erőt ad nekünk arra, hogy kövessük azt a példát. —

James S. Mather (Ceylon)

7