Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Lukács 23:13—25.

»Mindent kárba veszni hagytam..hogy a Krisztust megnyerjem és találtassam őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján.« (Filippi 3:8,9.)

Dickens regényében, »A Két Város«-ban, Darney a nyaktilón való kivégzése óráját várja. Közben barátja, Carton, bejut a börtönbe. Csizmáit lehúzza és sürgeti Darneyet, hogy ő húzza fel. Sietve kicserélik kabátjukat és nyaksálukat. Ekkor Carton gyógyszerrel elkábítja a tiltakozó Darneyt és a börtönből kivive megszabadítja. A zárkába visszatért Cartont pedig egy órán belül a vesztőhelyre vezetik — barátja helyett.

A mi barátunk, Krisztus, az igazság öltözetében jön hozzánk. Sürget arra, hogy felöltözzünk az ő igazságába, hogy így megmeneküljünk attól a büntetéstől, ami bűneinkért kijárna. Önként magára vállalja a mi helyünket, a halálbüntetést maga fogadja el, jóllehet őmaga ártatlan. Önmagát adja «mint igaz a nem igazakért», «hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.»

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk! Köszönjük Neked azt a bizonyosságot, hogy idvességünk nem a mi tetteinken, hanem Krisztus áldozatán nyugszik. Bár a mi élő bizonyságtételünk következtében mások is bizonyosak lennének szereteted és hatalmad felől! Ámen.

— Az örkélet nem az elvégzett szolgálatokért való fizetség, hanem olyan ajándék, ami megköveteli a szolgálatok elvégzését. —

Ed. A. Christophersen (California)

PÉNTEK, MÁRCIUS 6.

8