Csendes Percek, 1964 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Olvassuk: I. János l:5-2:2.

»Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól». (I. János 1:9).

Egy forgalmas kórházban ápolónő vagyok. Egy alkalommal hibát követtem el. Bár a beteg élete nem volt veszélyben, mégis sajnáltam és megijedtem. Féltettem az operáció visszahatásától. Viselkedésem nem volt jó hatással a betegre. Beláttam, hogy helytelenül cselekedtem. Ekkor állhatatos szívvel és bizalommal imádkoztam.

Amikor az orvos megérkezett, azonnal megmondtam, hogy mi történt és nagyon sajnálom a dolgot. A felháborodás helyett örömét fejezte ki azért, hogy ezt ilyen gyorsan megmondtam. Még azzal biztatott, hogy a hibát helyre lehet hozni. Igen megkönnyebbültem és boldog voltam, hogy ezt megbocsátotta.

Amikor szükségünk van bűnbocsánatra és Istenhez fordulunk megbocsátásáért, akkor nem kell félnünk annak ellenére sem, ha tudatában vagyunk annak, hogy sokat vétkeztünk.

IMÁDKOZZUNK: Óh Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked, hogy megbocsátod a mi bűneinket. Szentlelked által vezess minket a tiszta élet útján. Add, hogy kérjük a Te megbocsátó kegyelmedet, amikor vétkezünk ellened. Kövessük mindenben Jézus példáját, aki bűntelen volt. Az Ő nevében kérünk. Ámen.

— A bocsánat megtapasztalása még közelebb visz Istenhez. —

SZOMBAT, FEBRUÁR 15.

Pratt Ilona (Michigan)